A tudományos-technológiai fejlődés annyira begyorsul, hogy (az eltérő prognózisok alapján) valamikor 2005 és 2100 között - az emberével azonos szintű gépi intelligencia megjelenésével - a képzeletbeli növekedési görbe egy olyan pontra ér, ami után teljesen beláthatatlan a jövő. Vernor Vinge Különösség-elmélete (szingularitás) sokakat megihletett, utoljára Damien Broderick, az ausztrál sci-fi doyenje szentelt a témának egy egész könyvet.

A kötet ugyan 1997-ben jelent meg először, de a második, alaposan átdolgozott, a közelmúlt eseményeihez igazított, aktualizált változat idén jött ki. The Spike - a könyv címe (szög, hegyes tárgy, mert az exponenciális görbe valami effélére hasonlít) újabb metafora a Különösségre. Lesz-e Különösség, vagy sem? - teszi fel a kérdést Broderick. Érveket, ellenérveket sorakoztat fel.

Ha nem következik be, azt az alábbiaknak "köszönhetjük":
Először is lehetséges, hogy globális természeti katasztrófák, becsapódó aszteroida, nukleáris tél, fékeveszett nanogépek pusztítása, vagy más hasonló szörnyűség vet gátat a fejlődésnek. Szerencsére viszonylag kevés az esély arra, hogy egyáltalán ne legyen közeljövő.

Az a sokat hangoztatott vélemény se állja meg a helyét, hogy a fejlődés végére értünk, hogy minden befejeződött, mindent elértünk, és semmi sem változik többé. Másik érv: a változások üteme elképesztően lassú, annyira, hogy már-már nem is érzékeljük. Gondoljunk csak az utóbbi tíz év történéseire, és rögvest elvethetjük mindkét vélekedést. Még egy változat: a számítógépek fejlődése ugyan a homo sapiensszel egyenértékű mesterséges intelligenciához vezet, aztán kész, nincs további evolúció, se mechanikus, se biológiai. Paradox, logikai bukfencekkel teli, nehezen tartható álláspont. Az a - gyakran hangoztatott - tétel úgyszintén, hogy a technológiák teszik pokollá bolygónkat, s ezt megakadályozandó, le kellene állítani (jobb esetben: ideiglenesen szüneteltetni) a fejlesztéseket. Vagy - a neoludditák javaslatára - vissza az ipar előtti időkbe! Akkor egészen biztos, hogy nem lesz Különösség.

Ha bekövetkezik, és a tudományos-technológiai trendek efelé (is) mutatnak, számos ösvény vezethet a fatális (?) pontig. Broderick hatot sorol fel.

A "klasszikus" modell: valóra válik a prognosztizált mesterséges intelligencia, még okosabb gépeket teremt, a még okosabb gépek pedig emberi ésszel felfoghatatlan szuperintelligenciába lehelnek életet. A tippelt dátumok: 2019 és 2029 között, legkésőbb 2099 (Ray Kurzweil), 2016 (Peter Cochrane, a British Telecom színeiben), 2020 körül (Ralph Merkle), 2039 (Hans Moravec), 2020 és 2050 között (Michio Kaku), 2005 és 2030 között, valószínűleg 2014-ben (Vernor Vinge), legkorábban 2005, legkésőbb 2020 (a csodagyerek Eliezer Yudkowsky szerint). Merkle és Moravec nem Különösségről, hanem önszaporító nanobotok (Merkle), illetve rendkívüli értelmi képességekkel rendelkező robotok (Moravec) színrelépéséről beszél.

Damien Broderick

A második út: a számítógépes kapacitás fejlődése közvetlenül hat vissza az emberi intelligenciára és egyéb képességeinkre, jönnek a cyborgok, a homo sapiens-komputer hibridrendszerek, 2020 körül. Kevin Warwick kísérletei ezt az utat készítik elő. Nincs szükség mesterséges agyra, elegendő az, amivel amúgyis rendelkezünk, azt kell továbbfejleszteni. (Igen ám, de hol marad a Különösség? Az ember-gép megjelenését tekintsük annak?)

A harmadik voltaképpen a második következménye: ha gyorsan fejlődnek a technológiák (és a neuro-tudományok), akkor az agy "letöltése" (a teljes agyban tárolt információmennyiség, az egész személyiség kimentése valamilyen adathordozóra) akár 2020 és 2040 között (de valószínűbb, hogy 2040 után) megtörténhet. A cybertérbeli lények (uploadok, igazi és módosított kópiák, AI-k) bonyolult rendszerekbe szerveződnek, egyfajta kollektív intelligenciát alkotva.

A negyedik út: a mind komplexebb, szerteágazóbb internet - globális agyként - öntudatra ébred, kicsit úgy, ahogy Arthur C. Clarke a telefonhálózatokról prognosztizált egykoron. (Mátrix és felhasználók szimbiózisáról pedig már a cyberpunk írók is épp eleget merengtek...)

Az ötödik: a mikro-elektromechanikus rendszerek és a fullerén-alapú eszközök fejlesztése ipari nano-összeszerelőkhöz vezet. (Az eredeti forgatókönyvben nanobotok nem idézhetik elő a Különösséget. A fogalmat Broderick Vinge-nél lényegesen tágabban, "költőibben" kezeli...)

Damien Broderick Melbourne-ben született ausztrál író. Irodalmi tanulmányait (1962-1966) a Monash Egyetemen végezte. A Deakin Egyetemen doktorált, tudomány és irodalom összehasonlító szemiotikájából (1989). Főként sci-fi témájú novellái, regényei, esszéi 1967 óta jelennek meg, huszonnyolc könyvét publikálták, legismertebbek: The Dreaming Dragon, The Judas Mandala. Több irodalmi díjjal tüntették ki.

A hatodik változatban az ember-komputer szimbiózis helyett a genetika és a biotechnológia okozza a (transzhumán állapottal azonos) Különösséget. Hogy mikor? 2050 a pesszimista, 2025-2030 az optimista változat.

Persze az a legvalószínűbb, hogy a felsorolt lehetőségek együtt vezetnek a Különösséghez, ám az is könnyen elképzelhető, hogy Különösség nélküli Különösséget élünk majd meg... Ki tudja? Broderick csak a tíz-húsz éven belüli drasztikus változásban és abban biztos, hogy 2030-ban, de legkésőbb 2050-ben szinte az összes mai evidenciát megkérdőjelezzük. "Örökké élünk, vagy valamennyien a legszörnyűbb körülmények között pusztulunk el; tudatunk a cybertérbe vándorol, és megkezdődik minden idők legkegyetlenebb túlnépesedési versenye; gépeink átlényegülnek, és magukkal visznek, vagy békés holtágakban hagynak minket, vagy valami más, valami sokkal furcsább és elképzelhetetlen következik" - írja, konklúzió gyanánt.

Kömlődi Ferenc